Rákterápia nanotest-gyógyszer konjugátumokkal Magyarország

A kemoterápiát, bár széles körben alkalmazzák a rákkezelésben, jelentős mellékhatások kísérik. Az antitest-gyógyszer konjugátumok (ADC-k) ígéretes terápiás hatást mutattak, de nagy molekulatömegük korlátozza a szövetek behatolását. Következésképpen a nanotest-drog konjugátumok (NDC) jelentős figyelmet kaptak gyors kiürülésük, nagy stabilitásuk és fokozott tumorpenetrációjuk miatt.

Az NDC-k hatásmechanizmusa

Az NDC-k specifikusan a rákos helyeket célozzák meg in vivo, nanotesteken keresztül kötődnek a rákos antigénekhez, és receptor által közvetített endocitózison keresztül internalizálódnak. Az internalizáció során a gyógyszer felszabadul a citoplazmába, megzavarva a DNS-t vagy gátolva az enzimaktivitást, ami végső soron rákos sejtek apoptózisához vezet.

Célkiválasztás

A rákos biomarkerek/antigének kiválasztása expressziós szintjük, hozzáférhetőségük és szubcelluláris transzportmechanizmusaik alapján történik. Ezek a célok kulcsszerepet játszanak az új NDC vagy nanobody-drug vektor (NDv) terápiákban.

NDC konjugációs stratégiák

Gyógyszertípusok: Az NDC gyógyszereket elsősorban a DNS-károsító szerek és a mikrotubulus-gátlók közé sorolják.

Linker tulajdonságai: A linkereknek nagy stabilitással és önhasító képességgel kell rendelkezniük, ugyanakkor figyelembe kell venni a stabilitást, a hidrofóbságot és a hasítható vagy nem hasítható tulajdonságokat is.

Gyógyszer-antitest arány: A nanotestek (Nbs) robusztussága megkönnyíti a célsejtekbe való bejutást.

Helyspecifikus konjugáció: Az Nbs természetes aminosav-aktív helyeinek, például a ciszteinnek és a lizinnek a konjugációhoz való felhasználásával olyan új eszközöket alkalmaznak, mint a lizin-amid konjugáció és a ciszteinmaradék beillesztése az egységes keverékek eléréséhez.

Előrelépések az NDv-kutatásban

Az NDv nanotesteket használ a nanohordozók módosítására, növelve a gyógyszerterhelést és minimalizálva a mellékhatásokat. A polimer micellák, dendrimerek és liposzómák rákellenes potenciált mutatnak. Az anti-EGFR nanotesteket tartalmazó liposzómák leszabályozzák az EGFR-t, gátolják a rákos sejtek növekedését. Az NDv pontos célzása ígéretes kemoterápiás alternatívává teszi.

Az NDC vagy NDv hordozóinak típusai

Polimer micellák: nanoméretű, biokompatibilis, stabil, szolubilizált oldhatatlan gyógyszerek. Fokozza a célhely felhalmozódását anti-EGFR nanotestekkel, mutasson biológiai képalkotási tulajdonságokat, és gátolja a tumor növekedését.

Dendrimerek: Radiálisan szimmetrikus, nagy biokompatibilitású, többértékű felület. A csoportosított NDC-k (cNDC-k) hosszabb felezési idővel, erősebb rákellenes hatékonysággal és nagyobb daganatfelhalmozódással rendelkeznek.

Liposzómák: gömb alakúak, foszfolipidekből és koleszterinből állnak. Az EGFR szelektív felismerése és leszabályozása anti-EGFR nanotestekkel, ami az EGFR lebomlásához vezet, és gátolja a gyorsan burjánzó rákos sejteket. Kevésbé hatékony a lassan növekvő rákos sejtekben.

Következtetés

Az NDC-k vagy NDv-k létrehozása vonzó stratégiákat kínál a kemoterápia korlátainak leküzdésére. A monoklonális antitestekhez képest a nanotestek nagyobb felismerési hatékonyságot és kevesebb mellékhatást mutatnak. A kutatás előrehaladtával a nanotest-alapú gyógyszerfelfedezés és terápiás módszerek fokozatosan gyakorlati alkalmazásokká válnak, új reményt hozva a rákkezelésbe.

A nanotest technológiai szolgáltatások terén a Yaohai Bio-Pharma gazdag kutatás-fejlesztési és gyártási tapasztalatával jeleskedik. Kiforrott platformjával, fejlett berendezéseivel és innovatív, teljesen ökológiai kifejezési technológiájával a Yaohai egyablakos szolgáltatásokat kínál a sejtbank-építéstől a feltöltésig és befejezésig, teljesen személyre szabva a nanotesteket az ügyfelek számára.

Aktívan keresünk intézményi vagy egyéni globális partnereket is. Az iparág legversenyképesebb javadalmazását kínáljuk. Ha bármilyen kérdése van, forduljon hozzánk bizalommal a címen [email protected]